REMÉNY-FORMULA

2017. augusztus 15.


Reményvesztettség
Mikor esett Ön kétségbe utoljára? Mit tett a helyzetben? Mit gondolt, milyen érzései voltak? Milyen katasztrófa-fantáziák jelentek meg Ön előtt? Mielőtt tovább olvas, kérem végezze el a gyakorlatot. Szánjon rá egy percet. Amikor a teljes reményvesztettség állapotát megtapasztalja egy gyerek vagy egy felnőtt, a stressz olyan mértékben hatalmasodhat el felette, hogy cselekvőképessége teljes blokád alá kerülhet. Gyerekként egy szülő vagy nagyszülő halála, válás, költözés vagy a testi/lelki bántalmazás kiválthatja ezt az állapotot. Felnőttként elkeseredhetünk munkanélküliség, anyagi nehézségek vagy egy egészségügyi probléma miatt. A kétségbeesés állapotának leírására Viktor Frankl - a logoterápia kidolgozójának - formuláját mutatom be. Frankl szerint a Kétségbeesés (K) = Szenvedés (Sz) - Értelem. Azaz, amikor azt éljük át, hogy szenvedésünk értelmetlen.
Kilátástalanság
Számos dolog okozhat szenvedést számunkra a hétköznapokban (a nagyváros zsúfoltsága, zajos irodai környezet vagy ellenséges szomszéd), de a kétségbeesést akkor éljük át, amikor helyzetünket kilátástalannak, tragédiának látjuk. Ez több a szenvedésnél. Mélyebb és sötétebb. Aki átéli kirekesztettséget tapasztal meg, azt, hogy énjének egy fontos része haldoklik vagy meg is hal a körülmények mázsás terhe alatt. Amikor ezt a szenvedést valaki értelmetlennek látja, a helyzet még sötétebb képet fest. Extrém, végletes formájában az elviselhetetlennek átélt teher alól a személy egyedüli kiutat az öngyilkosságban láthat.
Választás
Ezen a ponton merül fel a választás kérdése. Melyik utat választja? A választás szabadsága az emberé minden elkeseredettséggel járó helyzetben. Frankl - aki maga túlélte a koncentrációs tábort - azt tanítja, hogy hozzáállásunkat mi magunk választhatjuk meg. Tegyük fel magunknak a kérdést: "Szenvedésemnek mi lehet az értelme számomra?" Ha választ találunk a kérdésre, kétségbeesésünk - ha meg nem is szűnik, de - csökkenhet. Alternatívákat találunk. Rájövünk, hogy van választási lehetőségünk egy olyan helyzetben, amiről korábban azt gondoltuk, hogy csak egy megoldás van. Tragédiánk azonnal más színben tűnik fel. Valami megváltozik bennünk, legbelül.
Engedély
Engedélyt adunk önmagunk számára a választásra. Ehhez nagy erőre lehet szükség. Esetenként a terápiás vagy tanácsadói kapcsolat az, ami segít kieszközölni ezt az Engedélyt arra, hogy azt az életet éljük, amit mi akarunk élni (vagy legalább is azzal a hozzáállással, amit mi választunk) - és nem azt, amire mások vagy körülményeink kényszerítenének. Sötét elkeseredettségünkben így jelenhet meg a reménysugár. Minden dolog ellenére a szabad választás lehetősége a miénk azzal kapcsolatban, hogy milyen hozzáállást tanúsítunk a helyzetben.
Pozitív előjel
A Remény formulája éppen ezért pozitív előjellel cseréli fel az elkeseredettség mínuszát. Remény (R) = Szenvedés (Sz) + Értelem (É). Amikor azt élem át, hogy minden fájdalom és szenvedés, amit átélek vezet valahova, van értelme. Ez az előjel tesz különbséget azok között, akik szenvednek és azok között, akik reményüket vesztve esnek kétségbe.
Öregedés
Újabb gyakorlatra hívom meg Önt. Vessen egy pillantást a két formulára és tegye fel önmagának a kérdést: "Miképpen viszonyulok öregedésemhez?" Nézzen körül és figyelje meg az idős embereket a környezetében. Melyik formulát használják? Erik Erikson e két formulát úgy írta le az időskorral kapcsolatban mint a "teljes kétségbeesést" az egyik oldalon és az "integrációt, bölcsességet" a másik végletben. Friedrich Nietzsche szerint az a személy, aki tudja, hogy életének mi az értelme, jelentése, könnyen elboldogul azzal a kérdéssel, hogy miképpen éljen. Bizonyos mértékben valamennyien szenvedünk az életben. Hogy fájdalmainkkal mit kezdünk tesz különbséget aközött, hogy miképpen válaszolunk a minket ért pofonokra vagy, hogy miképpen öregszünk.
Sérülékenység és korlátok
Végül teszek még egy lépést. Mivel segítő foglalkozást folytatok, annak érdekében, hogy mások szenvedéseivel foglalkozhassak, szembe kell nézzek saját fájdalmaimmal, sérülékenységemmel és korlátaimmal is. (Ezért is veszek részt tréningeken, önismereti foglalkozásokon és járok szupervízióba - hozzám hasonlóan más, hivatásukat komolyan vevő kollégákkal.) Ha erre képtelen vagyok - vagy bármely segítő képtelen - , akkor korlátok közé szorul a kliens fájdalmához és szenvedéséhez való kapcsolódás lehetősége. A segítő abba a csapdába léphet, hogy "megjavítsa" a klienst - mintha rendelkezne azzal a képességgel, hogy mások szenvedését elvegye (Eric Berne szavával élve "Megmentse"). Azonban, ha Frankl formuláját elfogadjuk, akkor azzal azt is kimondjuk, hogy csak a szenvedő személy képes felszámolni saját szenvedését, mivel csak ő tudja azt értelemtelinek, értékesnek vagy érdemesnek látni. A segítő ebben úgy lehet partner, hogy meghallgatja és támogatja őt. A legtöbb kliensnek nem válaszokra van szüksége, hanem erre a professzionális segítő kapcsolatra. Ennek megértése, véleményem szerint, legalább annyira fontos segítői oldalról, mint a segítő szolgáltatást igénybe vevők oldaláról.

SZÓLJON HOZZÁ

Amennyiben az itt és a közösségi média oldalaimon megjelent írásaimon kívüli, további témákkal kapcsolatban is szívesen olvasna, vagy tanulna, kérem írjon számomra, vegye fel velem a kapcsolatot. Köszönöm. PB