SZORONGÁS ÉS RELAXÁCIÓ

2017. február 09.


Univerzális jelenség
A szorongást univerzális emberi tapasztalásnak tekinthetjük. A szorongás és félelem jelensége ősidők óta foglalkoztatja a tudósokat, írókat. A félelem fogalmát megtalálhatjuk a korai egyiptomi hieroglifákban is. A pszichológián túl jelen van az irodalomban, zenében, művészetekben és a vallásokban.
Freud
1959-ben Freud a szorongást jelölte meg a neurózis létrejöttének központi forrásaként. Ha más megközelítéseket is megvizsgálunk azt látjuk, hogy a szorongásról és annak kezeléséről alkotott elméleteik különbözőek. Néha hangulatként, máskor érzésként vagy érzelmi válaszként, tünetként vagy betegségként írnak róla.
Izgatottság
Ebből adódik, hogy eltérő definíciót kapunk, ha a szorongást bizonyos igerek mellet megjelenő tanult válasznak tekintjük vagy amikor a környezeti események észleléseként tekintünk rá. Egyet ma már biztosan tudunk: a szorongás élménye és a megjelenő fiziológiai arousal (izgatottsági szint) szoros kapcsolatban áll egymással. A szorongóbb személyeket magasabb (túlzó) arousal szint jellemez, ami a szimpatikus idegrendszer és a vázizmok magasabb aktivitásával jár együt. Az állapotra jellemző az izmok megfeszítése, a bőr vezetőképességének növekedése (izzadás miatt), a szívritmus, vérnyomás és légzésszám emelkedése, a pupilla kitágulása és a perifériás erek összeszűkülése (amit pl. hideg végtagok jelezhetnek). Mivel az említett fiziológiai változások a szorongás korrelátumaiként nagyrészt automatikusan következnek be, a személy ezeknek nincs feltétlenül tudatában.
Megtahározás
1972-ben Charles Donald Spielberger (University of South Florida) megalkotta a szorongás állapot/vonás elméletét. A vonás jellegű szorongás stabilan jellemez egy személyt (mondhatnánk, hogy személyiségében van), az állapot jellegű szorongás az éppen aktuális környezeti események, fenyegetések hatására jelenik meg. Spielberger a szorongás folyamatát is modellezte és a szorongást is definiálta: "A szorongás az a kellemetlen, zavaró érzelmi állapot, amelyet megnövekedett autonóm idegrendszeri aktivitás mellett a feszültség érzése, nyugtalanság és idegesség jellemez."
Izomfeszültség
A szorongásra adott egyik legszélesebb körben leírt élettani válasz a megnövekedett izomösszehúzódás. Vázizmaink túlzott mértékű aktivációja jól kimutatható krónikus szorongás esetén. R.P. Smith 1973-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy a homlokra helyezett szenzorokkal kimutatható izomösszehúzódás mértéke szorosan együtt jár a személy által kitöltött szorongás kérdőív segítségével kapott szubjektív értékekkel. A kutatások eredményeként kirajzolódott, hogy a szorongásra válaszként megjelenő szimpatikus idegrendszeri arousal - különösen az izomfeszültség - a szorongás kezelésének hatékony útjait nyitja meg.
Ördögi kör
A szorongás élménye és az élettani arousal észlelése egymást erősíthetik (egy helyzetben szorongani kezdek, megérzem, hogy erősebben dobog a szívem, ettől még jobban szorongok, ettől izmaimat megfeszítem, izzadni kezdek stb.). Ez együtt járhat olyan gondolatokkal (negatív én-állításokkal), amelyek a helyzetet tovább rontják ("most rögtön infarktust, szélütést stb. kapok"), így ördögi kör alakulhat ki. A megoldást az jelentei, a személy akkor tud önmaga kitörni ebből, ha olyan eszközzel, stratégiával rendelkezik, amely segítségével gátlás alá helyezheti vagy kontrollálni, befolyásolni tudja élettani arousalját.
Relaxációs tréningek
Mivel vázizmainkat akaratlagosan is irányíthajuk, logikus lépésnek tűnik izomrelaxációs gyakorlatokkal kezdeni a tréningezést. Nincs ez másképp az autogén tréningben és a más, vele rokon relaxációs módszerekben sem. A halmozódó tudományos és tapasztalati adatok valamint a világra jött, tucatnyi relaxációs módszer ellenére azt láthatjuk, hogy a szorongás és más stresszel kapcsolatos zavarok száma társadalmunkban fokozatosan emelkedik. Ez azt mutatja, hogy egyre több személy képtelen hatékonyan megküzdeni azzal a stresszel, amellyel kénytelen szembenézni. Sok publikált adat azt mutatja, hogy ennek egyik fő oka az, hogy a személyek sem gyermekként, sem felnőttként nem sajátították el azokat a stratégiákat, amelyek segítségével megküzdhetnének a környezeti stresszorokkal. Minden relaxációs tréning célja az, hogy segítsen a személynek elsajátítani azt a képességet, hogy szervezetében kialakíthassa a relaxációs választ ? egy olyan reakciót, amely élettani és pszichológiai szempontból pontosan ellentéte a szokásosan megjelenő szorongásos válasznak.
Miért csinálják olyan kevesen?
Az ellazulás csökkenti a szorongásos reakciók gyakoriságát, intenzitását és hosszát.1974-ben Kenneth Church Lamott (Escape from Stress: How To Stop Killing Yourself című könyvében) azt a kérdést tette fel: "Miért csak olyan kevés ember fejlesztette ki eddig a relaxációs készséget?" Szerinte azon felül, hogy sokan nincsenek tudatában az ilyen stratégiák létezésének, a probléma az, hogy nincs hozzáférésük az ilyen kezelésekhez. A relaxációs tanfolyamok általános jellemzője például, hogy rendszeresen ismétlődő egyéni vagy csoportos órákon kell részt venni, amelyet a kiképző vezet. Az utazás, az időponthoz és csoporttagokhoz történő alkalmazkodás, valamint az élmények mások előtt történő megosztása, a képzés díjának megfizetése sokak számára kényelmetlenséget jelent. Ez szintén csökkentheti a relaxációs tréningen való részvételi hajlandóságot. "Nem vagyok dilis" - mondják azok, akiket a megbélyegzéstől való félelmük tart távol a pszichológus vagy pszichiáter által vezetett csoporton való részvételtől. Az online relaxációs képzések ezzel szemben otthonról, rugalmas időbeosztás mellett teszik lehetővé egy módszer elsajátítását, olcsóbban, személyreszabottabban és maximális diszkréció mellett.
Motiváció
A motiváció és teljesítmény területének szakértője Martin L. Maehr 1976-ban arról írt, hogy azok a tanulók, akik maguk felelősek saját tanulásukért, sokkal nagyobb valószínűséggel tulajdonítják maguknak elért eredményeik okát. A kanadai Larry E. Dumka (Simon Fraser University) 1982-ben tudományos módszerekkel elemezte ennek hatásosságát és igen bíztató eredményekről számolt be. Dumka szerint a házi képzések jelentősen javíthatják a relaxációs tréningek elérhetőségét, kényelmesebb feltételeket teremtenek és csökkentik a résztvevők megbélyegzéstől való félelmét is. A házi relaxációs tanfolyamok nem újkeletűek. Bryan Hiebert (Canadian Education Association) 1980-ban publikálta Self-Relaxation: Learn it, use it (Önellazítás: tanuld meg, használd) kézikönyvét a relaxáció otthoni elsajátítását így sokak számára lehetővé téve azt. Amikor énünket így észleljük, egyrészt folyamatosan fenntartjuk motivációnkat, másrészt megtanuljuk, hogy a kontroll a mi kezünkben van. Az elsajátított relaxációs készségünket később így alkalmazhatjuk bárhol, bármikor a szorongás leküzdésére, konfliktuskezelő képességeink növelésére. Így válik a relaxáció a módszert otthon elsajátító személy készségeinek természetes részévé.

SZÓLJON HOZZÁ

Amennyiben az itt és a közösségi média oldalaimon megjelent írásaimon kívüli, további témákkal kapcsolatban is szívesen olvasna, vagy tanulna, kérem írjon számomra, vegye fel velem a kapcsolatot. Köszönöm. PB